Kárásztelek község, a következő településekből áll : a községközpont Kárásztelek település valamint a hozzátartozó Szilágydomoszló falu. Kárásztelek község 1241-ben „Kaloztelek” néven szerepel a kor dokumentumaiban, Szilágydomoszló falut pedig már 1418-ban „Domozló” néven említik különböző oklevelek. A dokumentumok szerint Kárásztelek falunak az idők folyamán a következő nevei voltak:
1241 Kaloztelek, 1338 Kalasztelek, 1477 Kálóztheleke, 1481 Kálozthelek, 1584 Kaluttheleke, 1609-ben Karaztelke, 1679-ben Kárásztelek, azóta és a mai napig megtartotta ezt a nevét.
Kárásztelek község a Kavar törzsekhez tartozó kálizok települése volt, akik fontos szerepet játszottak a térség gazdasági fejlődésében, mivel a „só útja”, az Erdély belsejéből Közép-Európába vezető régi kereskedelmi útvonal a községen keresztül vezetett.
„A ‘só útja’ számos előnnyel járt az itt lakók számára, többek között elősegítette a községben megtermelt áruk könnyű eladhatóságát, mivel sokan jártak át a környéken.
Negatívum volt, hogy sok ismeretlen ember haladt át a községen.
Kárásztelek még ma is másodlagos tranzitterület, mivel a községen áthaladó DC-100-as út lehetővé teszi az átkelést Kémer, Bályok és Nagyvárad felé.
1242-ben a Batu-Kan vezette mongol-tatár invázió, az úgynevezett Kék Horda, amely később Aranyhorda néven vált ismertté, feldúlta Kárásztelek környékét, lemészárolta és rabszolgasorba taszította a lakosság nagy részét.
Csak azoknak sikerült megmenekülniük, akik a Földpince-barlangba menekültek, és az Ős (ősi) kút körül telepedtek le, amelynek nevét ma is viseli a község ezen utcája.
A lakosságra nagy hatással volt a 18. századi Rákóczi-féle szabadságharc, ahol erdélyiek tábornoka, Oros Pál is menedéket kapott.
A helyieknek már 1748-ban problémáik voltak a Bánffy családdal a legelő állatok miatt.
Az egyik vita 78 éven át húzódott, és a kárászteleki római katolikus templomhoz kötődött.
A 19. század végi kolerajárvány és a II. világháborús áradásai, valamint a népesség elvándorlási hulláma hozzájárult a lakosság jelentős csökkenéséhez.
A 20. század elején a lakosság elvándorlása az Amerikai Egyesült Államokba, különösen Chicago városába történt, mivel a lakosság jobb megélhetést és jövedelmet keresett.
A két világháborúban elesett hőseinek emlékére 2008-ban Kárászteleken emlékművet állított Sepsi József szobrászművész, melyet 2009-ben avattak fel.
