Történetünk

Történelmi adatok, kutatások és dokumentumok utalnak arra, hogy őseink történelme a honfoglalás idejére vezethető vissza, gyökereink pedig a nyolcadik honfoglaló törzshöz (kabar) tartozó kálizokhoz nyúlnak vissza. Ehhez kapcsolódik a falu eredeti neve is, amelyet elsőként 1241-es levéltári iratokban “Kálóztelek”-nek említenek.

A kálóztelkiek sorsát is sújtotta a tatárjárás, a falu népessége majdnem teljesen kihalt. A szájhagyomány szerint a túlélők a Földpince nevű helyen, egy barlangban bújtak el, a veszély elmúltával pedig az Ős-kúthoz telepedtek le- innen kapta mai napig viselő nevét az Ős utca.
Az elkövetkezendő néhány évszázadban kevés írásos dokumentum található a faluról, ezekben viszont a falu folyton változó neve figyelhető meg:

1241 Kálóztelek, 1338 Kalasztelek, 1477 Kálóztheleke, 1481 Kálozthelek, 1584 Kaluttheleke, 1609-ben Karaztelke, 1679-ben Karasztelek.

A falu birtokviszonyai és a krasznai, illetve bihari vármegyékhez való hozzátartozása sokat változott az idők során. 1531-ben a falu a Báthory család birtokába kerül és a Báthori család leszármazottainak uralma alatt marad egészen 1610-ig, amikor a Bánffy család Báthori Zsófia fejedelemasszony tartozásai miatt elkobozza a Báthoriaktól Kárásztelek területét. A Bánffy család uralma alatt élő kárásztelkiek sok igazságtalanságot szenvedtek el jobbágysors okból kifolyólag, viszont kitartóan küzdenek jogaikért és az igazságért.

Falunkon át vezetett egy fontos útvonal, amely Kémer irányából Iklód-Hídvégnél, majd Újlak -Somlyó mentén kapcsolódott Berettyó völgyéhez, a meszesi hágón át pedig Erdélybe vezetett az út. Ez az útvonal összekapcsolja történelmünket a világ nagy eseményeivel, hiszen kereskedelmi szempontból is fontos útvonal volt.. A XVIII. századi Szabadságharc, a Napóleoni háborúk és az 1848-as forradalom mind olyan események, amelyben kárásztelki katonák is fegyvert fogtak és harcoltak a jobbágyfelszabadítás érdekében.

Kárásztelek népességének alakulását nagymértékben befolyásolta a 19. század végi kolerajárvány, az 1904-1906-ban elkezdődött az amerikai népvándorlási hullám és a XX. század eleji első világháború, és a második világháború végi orosz támadás. A megpróbáltatások nem csak a fronton, hanem szülőfalunkban is utolérte a kárásztelkieket, hiszen a történelmi Erdély Romániához való csatolása Szilágy megyét is érintette a Trianon korában. Ezekben a válságos időkben a magyar identitás-, a kultúra és hitélet megőrzése ösztönözte a kárásztelki népet a fennmaradásra.

A második világháborút követő politikai és gazdasági változások, illetve az iparosodás miatt Kárásztelek elszigetelt faluvá válik, hiszen kívűl esik a vasútvonaltól, így az egykori kereskedelmi útvonal és kapcsolódási pont a nyugati világgal elveszti fontosságát.
A kommunizmusban és az azt követő időszakban is, a falu fiatal generációi városra vagy nyugati országokba vándorolnak a biztos megélhetést keresve és csak nyugdíjas korukra térnek vissza szülőföldjükre.
Azok, akik itt maradnak tovább őrzik a magyar kultúra és a kárásztelki hagyomány szépségeit, élnek hitvilágunk erejével. A törekvés és a vállalkozó szellem ösztönzi a falubelieket arra, hogy a mezőgazdasági erőforrások értékesítése révén, itthon teremtsenek maguknak és a közösségnek megélhetést, munkalehetőséget.

Megszakítás